A lengyel koalíció kötéltánca

Lengyelország külpolitikai lépései az elmúlt időszakban meghatározó szerepet játszottak a nemzetközi politika alakulásában. A Kaczynski testvérek nyilatkozatai hétről-hétre újabb viharokat kavarnak az EU vizein és nem éppen segítik elő az amerikai-orosz viszony javulását sem. Előbbi kapcsán a héten kiszivárogtak olyan hírek, miszerint a lengyel kormány az elfogadott EU szerződéstervezetet mégsem támogatja majd, hanem annak újratárgyalását követeli. Az amerikai rakétavédelmi rendszer tekintetében pedig a nemzetvédelmi miniszter, Alekszander Szczyglo azt nyilatkozta, hogy Putyin azerbajdzsáni ajánlatát csak a lengyelek ijesztgetésére találta ki, és a terv amúgy is kivitelezhetetlen.

De mi van az erőteljes külpolitikai fellépés mögött? Meddig terjed a Kaczynski-ikrek hatalma saját országukon belül? Az elmúlt hét lengyel belpolitikai eseményei, a koalíció eddigi története arra utal, hogy Lengyelország közel sem olyan egységes belpolitikai téren, mint ahogyan azt az államfő, Lech Kaczynski és a kormányfő, Jaroslaw Kaczynski láttatni szeretnék. Áprilisban már felmerült az előrehozott választás lehetősége, miután a Jog és Igazságosság Pártjának (PiS) alelnöke, Marek Jurek az abortusztörvény szigorításának kudarcát követően lemondott az alsóház, a szejm elnöki posztjáról, a PiS-ből kilépett, és új pártot alapított.

A történet hétfőn folytatódott, amikor a miniszterelnök, Jaroslaw Kaczynski korrupciós ügyekre hivatkozva felmentette Andrzej Leppert. Lepper egy személyben volt miniszterelnök-helyettes és mezőgazdasági miniszter, nem mellesleg ő a kisebbik koalíciós párt, a Samoobrona elnöke. A Samoobrona még aznap este bejelentette távozását a koalícióból. Másnap Lepper párttársát, Tomasz Lipiec sportminisztert szintén leváltotta a kormányfő. Jaroslaw Kaczynski a kisebbségi kormányzást mindenképp el akarja kerülni, ezért lehetséges, hogy részben taktikai lépésnek szánta az őszi előrehozott választások meglebegtetését. A Samoobrona ugyanis valószínűleg nem érné el az 5 %-os bekerülési küszöböt ezen a választáson, így érthető, miért táncolt vissza kedden a párt. Végül csak jövő hétfőn döntik majd el, maradnak-e mégis a pártjuk mellet a Jog és Igazságosság Pártját (PiS) valamint a Lengyel Családok Ligáját (LPR) tömörítő koalícióban.

Egy előrehozott választás kimenetele kérdéses lenne, pláne hogy Aleksander Kwasniewski volt államfő nemrég bejelentette, hogy visszatér a politikai életbe, és a demokrácia védelmében baloldali mozgalmat szervez, amelyhez számos értelmiségi is csatlakozott. A két legnagyobb ellenzéki párt külön-külön bizalmatlansági indítványt nyújtott be a parlamentbe, de hogy hogyan folytatódik a kiélezett belpolitikai helyzet közepette a lengyel történet, arra majd csak hétfőn illetve a törvényhozás nyári szünetét követően derül majd fény.

Írta: Fekete Zsófia

Előttem az utódom?

A republikánus párt elnökjelölti favoritjának tartott Rudy Giulianinak onnan érkezhet újabb kihívója, ahonnan végképp nem számított rá. Az egykori New York-i polgármester annak idején azzal tett szert országos (el)ismertségre, ahogy a 2001. szeptemberi terrortámadások során és röviddel utána kivezette a várost a merényletek okozta sokkból. Éppen ezért pikáns, hogy éppen polgármesteri utódját, Michael Bloomberget emlegetik mint az elnökválasztási kampány esetleges újabb meglepetését.

Giulianinak nem kell attól tartania, hogy utódja a republikánusok színeiben akarná megméretni magát, ugyanis Bloomberg épp a minap jelentette be, hogy a függetlenek közé állt. A polgármester ezzel már nyugodtan nevezhető politikai vándormadárnak, hiszen karrierje nagy részét demokrataként töltötte, míg 2001-ben már a republikánusok színeiben vette át New York vezetését. Az amerikai választások során ritkaság, hogy független jelölt számottevő eredményt tudjon elérni, azonban előfordul, hogy részvételük döntőnek bizonyul. Elég, ha az 1992-es elnökválasztásra gondolunk, amikor is a számos republikánus szavazót „elszívó”, függetlenként induló Ross Perot csaknem tizenkilenc százalékot ért el, nagyban hozzájárulva ezzel Bill Clinton győzelméhez.

Kérdéses azonban, hogy Bloomberg egyáltalán komolyan veszi-e indulási szándékát. Nem kizárt ugyanis, hogy Al Gore-hoz hasonlóan az ő nevét is csak „előhúzták a kalapból”. Ennek több célja is lehet, hiszen egyrészről Bloomberg is meggyőződhet afelől, hogy milyen fogadtatása lehet a jelöltségének, másrészről pedig így ellenfelei Giulianit is igen kellemetlen helyzetbe hozhatják.

Bloomberg nevének „bedobása” után egyből megindult a spekuláció, hogy a milliárdos üzletember mekkora népszerűséget tudhat magáénak. Az előzetes közvéleménykutatások szerint a polgármester akár a húsz százalékot is megközelítheti. Kétségtelen, hogy szereplése még izgalmasabbá tehetné az elnökválasztási csatát, ugyanakkor kérdéses, hogy megelőzheti-e a népszerűségi versenyben a közel azonos háttérrel rendelkező, és azonos ügyeket „meglovagoló” elődjét, aki ráadásul már igen sok pénzt gyűjtött össze kampánya számára.