Irak és Irán a washingtoni politika fókuszában

Az amerikai politika elmúlt hete szinte kizárólag az iraki és iráni fejlemények jegyében telt. E hét elején – csaknem három évtizedes szünet után – kétoldalú, nagyköveti szintű tárgyalások kezdődtek Teherán és Washington között az iraki helyzet rendezésének céljából.

A tárgyalásokkal mindkét fél meg volt elégedve, bár a látványos összeborulás azért természetesen elmaradt. Az amerikaiak partnereik szemére vetették, hogy támogatják az iraki ellenállókat, míg az irániak is feltették a szokott lemezt, és „gyarmatosító magatartással” vádolták az Egyesült Államokat. Ezzel együtt azonban meglehetősen együttműködőnek bizonyultak, olyannyira, hogy még iraki katonák kiképzésére is hajlandónak mutatkoznának.

Hogy ne menjen minden simán, az iráni vezetés – a brit katonák pár hónappal ezelőtti, bizonyítékok nélküli feltartóztatását követően - újfent bombasztikus bejelentést tett: letartóztatták egy neves amerikai külpolitikai kutatóintézet hatvanhét éves iráni-amerikai kutatónőjét, aki gyakran utazik szülőföldjére. A kémkedéssel vádolt hölgy egyelőre az iráni titkosszolgálat „vendégszeretetét” élvezi, ahol kihallgatják. Kérdés, hogy a britekhez hasonlóan ő is látható lesz-e majd, miközben a kamerák előtt nagyokat eszik, sakkozik, és barátian cseveg fogvatartóival…

Irakban eközben ellentétes fejleményeket hozott a hét az amerikaiak számára. Éjjel-nappal folyik a hajtóvadászat a még ismeretlen helyen lévő két amerikai katona, valamint elrablóik megtalálására. Az amerikai közvéleményt mélyen megrendítette, hogy a három közül az egyik eltűnt katonát holtan találták meg az Eufrátesz folyóban. E sajnálatos esemény mellett azonban fontos pozitív fejlemények is történtek Irakban, ugyanis a helyi törzsi vetetők és az amerikai hadsereg közti megállapodás nyomán sikerült jelentősen mérsékelni a koalíciós erőket ért támadások számát el-Anbár tartományban, mely a szunnita lázadók központjának számít.

Az amerikai belpolitikát eközben egy másik fontos esemény is meghatározta. Ha időlegesen is, de lezárulni látszik a kongresszusi republikánus-demokrata kötélhúzás az iraki háborús pótköltségvetésről. Bush elnök megelégedve írta alá a kompromisszumként létrejött törvényt, melyet több neves demokrata szenátor, köztük az elnökjelölt Barack Obama és Hillary Clinton is hevesen ellenzett. Borítékolható, hogy az ügynek lesz még folytatása.

Az egységes Európa (hiánya)

A múlt heti találkozó Oroszország és az Európai Unió között hűen tükrözi az EU jelenlegi helyzetét. Csak egységes fellépéssel lehet képes az integráció érvényesíteni akaratát, máskülönben az építmény alapjaiban remeg meg, ahogy azt az elvetett alkotmány helyébe lépő szerződéstervezet körüli viták is jelzik. Az egységet és szolidaritást hangoztatva José-Manuel Barroso a találkozó után kiállt az oroszokkal feszült viszonyban lévő tagállamok mellett, hangsúlyozva, hogy Lengyelország, Litvánia és Észtország problémái egyben az Unió problémái is. De az EU és Oroszország között számos kényes kérdésben nincs egyetértés. Ide tartozik Koszovó függetlensége, az energiapolitika, és a tervezett rakétaelháritó rendszer.

Bulgáriában alacsony részvétellel lezajlottak az első EU-parlamenti választások. A 28,6 százalékos részvétel mellett aPolgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nevű ellenzéki párt nyert 21,67 százalékkal, a második a kormányzó Bolgár Szocialista Párt (BSZP) pedig 21,41 százalékot ért el. Az érdektelenség általános az EU állampolgárok körében az Uniós ügyek iránt. Romániában Basescu egy szintén alacsony részvételű (44 százalék) népszavazás eredményeként visszatérhetett államfői poziciójába szombaton. A parlamentben jelenleg kisebbségben lévő kormány és az államfő között valószínűleg továbbra sem lesz felhőtlen a viszony. Az áprilisban alkotménysértés vádjával a parlament által felfüggesztett Basescu máris a figyelem középpontjába került egy véletlenül rögzített rasszista megjegyzése miatt.

A cseh kormány reformterveit igyekszik majd elfogadtatni a parlamenttel. A reformok az álalamháztartási hiány lefaragását, az egészségügy reformját, és az oktatás átalakítását célozzák, némileg hasonlítíanak a magyarországi reformok célkitűzéseihez.

Sokszereplős küzdelem az amerikai választók kegyeiért

Ahogy közeledünk a 2008-as amerikai elnökválasztáshoz, úgy kapcsol mind több potenciális jelölt egyre magasabb fokozatba. A sikeres kampány kulcsa a tengerentúlon is két dologban rejlik: népszerű politikai célok, és persze sok-sok pénz. A jelöltségre pályázó politikusok már hónapok óta intenzíven folytatják a „kalapozást”, melynek során a sikeresebbek akár több tízmillió dollárnyi adományt is összegyűjthetnek.

Az amerikai elnökválasztási kampány során a jelölteknek elsőként az előválasztásokon kell megméretni magukat. A két fő párt, a republikánusok és a demokraták regisztrált támogatói itt nyilváníthatják ki, kit látnának legszívesebben pártjuk elnökjelöltjeként. Ezután következik a második csörte, melyben már csak a két párt befutója küzd meg egymással.

A kampány még a kezdeti fázisban van, eddig minden a vártak szerint alakul. A republikánusoknál a leköszönő Bush elnök helyére legnagyobb eséllyel a volt New York-i polgármester Rudy Giuliani, John McCain arizonai szenátor, valamint Mitt Romney, Massachusetts korábbi kormányzója pályázhat. A demokratáknál a helyzet még bonyolultabb. Ahogy sejteni lehetett, a befutó várhatóan kétszereplős lesz, és mindkettő újdonságot hozhat az amerikai politikába. Hillary Clinton, Bill Clinton volt elnök felesége (az első nő, aki esélyes lehet az elnökségre), valamint a színes bőrű szenátor, Barack Obama (az USA első afrikai-amerikai elnöke lehetne) a közvéleménykutatások alapján egyelőre fej-fej mellett állnak.

Kettejük versenyébe mindenképp bele akar szólni John Edwards korábbi szenátor, aki 2004-ben John Kerry mellett alelnökjelöltként szerepelt, valamint Új-Mexikó kormányzója, Bill Richardson is. Utóbbi éppen a minap hirdette meg programját, melynek során büszkén beszélt mexikói származásáról. Ezzel együtt mindkettőjüknek nagyon kapaszkodni kell, ha be akarják fogni a két „sztárt”, Clintont és Obamát.

A küzdelem tehát kezd egyre izgalmasabbá válni, a következő hónapok a népszerűségi verseny szempontjából akár döntőek is lehetnek. A jelölteknek mindinkább fel kell fedniük kártyáikat, és állást kell foglalniuk az amerikaiakat érdeklő legfontosabb ügyekről, így az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról, az oktatásról, és természetesen Irakról. Utóbbi kérdés különösen fontos, hiszen csak a közeljövő fogja megválaszolni, hogy Bush elnök népszerűtlen háborúja „magával rántja-e” a republikánus jelölteket is.