Az amerikai politika elmúlt hete szinte kizárólag az iraki és iráni fejlemények jegyében telt. E hét elején – csaknem három évtizedes szünet után – kétoldalú, nagyköveti szintű tárgyalások kezdődtek Teherán és Washington között az iraki helyzet rendezésének céljából.
A tárgyalásokkal mindkét fél meg volt elégedve, bár a látványos összeborulás azért természetesen elmaradt. Az amerikaiak partnereik szemére vetették, hogy támogatják az iraki ellenállókat, míg az irániak is feltették a szokott lemezt, és „gyarmatosító magatartással” vádolták az Egyesült Államokat. Ezzel együtt azonban meglehetősen együttműködőnek bizonyultak, olyannyira, hogy még iraki katonák kiképzésére is hajlandónak mutatkoznának.
Hogy ne menjen minden simán, az iráni vezetés – a brit katonák pár hónappal ezelőtti, bizonyítékok nélküli feltartóztatását követően - újfent bombasztikus bejelentést tett: letartóztatták egy neves amerikai külpolitikai kutatóintézet hatvanhét éves iráni-amerikai kutatónőjét, aki gyakran utazik szülőföldjére. A kémkedéssel vádolt hölgy egyelőre az iráni titkosszolgálat „vendégszeretetét” élvezi, ahol kihallgatják. Kérdés, hogy a britekhez hasonlóan ő is látható lesz-e majd, miközben a kamerák előtt nagyokat eszik, sakkozik, és barátian cseveg fogvatartóival…
Irakban eközben ellentétes fejleményeket hozott a hét az amerikaiak számára. Éjjel-nappal folyik a hajtóvadászat a még ismeretlen helyen lévő két amerikai katona, valamint elrablóik megtalálására. Az amerikai közvéleményt mélyen megrendítette, hogy a három közül az egyik eltűnt katonát holtan találták meg az Eufrátesz folyóban. E sajnálatos esemény mellett azonban fontos pozitív fejlemények is történtek Irakban, ugyanis a helyi törzsi vetetők és az amerikai hadsereg közti megállapodás nyomán sikerült jelentősen mérsékelni a koalíciós erőket ért támadások számát el-Anbár tartományban, mely a szunnita lázadók központjának számít.
Az amerikai belpolitikát eközben egy másik fontos esemény is meghatározta. Ha időlegesen is, de lezárulni látszik a kongresszusi republikánus-demokrata kötélhúzás az iraki háborús pótköltségvetésről. Bush elnök megelégedve írta alá a kompromisszumként létrejött törvényt, melyet több neves demokrata szenátor, köztük az elnökjelölt Barack Obama és Hillary Clinton is hevesen ellenzett. Borítékolható, hogy az ügynek lesz még folytatása.
A tárgyalásokkal mindkét fél meg volt elégedve, bár a látványos összeborulás azért természetesen elmaradt. Az amerikaiak partnereik szemére vetették, hogy támogatják az iraki ellenállókat, míg az irániak is feltették a szokott lemezt, és „gyarmatosító magatartással” vádolták az Egyesült Államokat. Ezzel együtt azonban meglehetősen együttműködőnek bizonyultak, olyannyira, hogy még iraki katonák kiképzésére is hajlandónak mutatkoznának.
Hogy ne menjen minden simán, az iráni vezetés – a brit katonák pár hónappal ezelőtti, bizonyítékok nélküli feltartóztatását követően - újfent bombasztikus bejelentést tett: letartóztatták egy neves amerikai külpolitikai kutatóintézet hatvanhét éves iráni-amerikai kutatónőjét, aki gyakran utazik szülőföldjére. A kémkedéssel vádolt hölgy egyelőre az iráni titkosszolgálat „vendégszeretetét” élvezi, ahol kihallgatják. Kérdés, hogy a britekhez hasonlóan ő is látható lesz-e majd, miközben a kamerák előtt nagyokat eszik, sakkozik, és barátian cseveg fogvatartóival…
Irakban eközben ellentétes fejleményeket hozott a hét az amerikaiak számára. Éjjel-nappal folyik a hajtóvadászat a még ismeretlen helyen lévő két amerikai katona, valamint elrablóik megtalálására. Az amerikai közvéleményt mélyen megrendítette, hogy a három közül az egyik eltűnt katonát holtan találták meg az Eufrátesz folyóban. E sajnálatos esemény mellett azonban fontos pozitív fejlemények is történtek Irakban, ugyanis a helyi törzsi vetetők és az amerikai hadsereg közti megállapodás nyomán sikerült jelentősen mérsékelni a koalíciós erőket ért támadások számát el-Anbár tartományban, mely a szunnita lázadók központjának számít.
Az amerikai belpolitikát eközben egy másik fontos esemény is meghatározta. Ha időlegesen is, de lezárulni látszik a kongresszusi republikánus-demokrata kötélhúzás az iraki háborús pótköltségvetésről. Bush elnök megelégedve írta alá a kompromisszumként létrejött törvényt, melyet több neves demokrata szenátor, köztük az elnökjelölt Barack Obama és Hillary Clinton is hevesen ellenzett. Borítékolható, hogy az ügynek lesz még folytatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése