Elképesztő, hogy már közhelyszámba megy, de még mindíg úgy viselkedünk, mintha nem is lenne igaz: a globális felmelegedés elleni küzdelem korunk legfontosabb kihívása. A G8 soron következő találkozója sorsdöntő lehet a kérdésben, de kevés esély látszik a megegyezésre. Bár a kyotoi protokollt eredetileg az Egyesült Államok és az EU közösen dolgozta ki, az USA nem ratifikálta azt. Az EU az utóbbi években sikeresen csökentette kibocsátását, de Washington egészen múlt hétig tagadta a probléma súlyosságát.
Az EU most úgy tűnik büszke lehet eddigi teljesítményére, de ez még önmagában nem elég. Nemcsak Amerikát kell meggyőzni, hogy ismerje el a probléma súlyosságát, hanem saját széndioxid-kibocsátását is tovább kell csökkentenie. Németország és Anglia az élen jár, de a spanyoloknak és az olaszoknak még van mit behozniuk. A közép-európai új tagok eddig kényelmes helyzetben voltak, mivel a rájuk szabott kibocsátás-csökkentést a szocialista nagyipari kibocsátás alapján határozták meg, amit nem volt nehéz elérni. Eddig tőlük nem igényelt nagy erőfeszítést a probléma, de a következő kör már rájuk is komoly terheket ró energiahatékonyságuk növelése érdekében.
Az amerikai hozzállás már sokkal problematikusabb. Bush elnök múlt heti bejelentését is többféle képen lehet értelmezni. Az optimisták szerint Bush szembeszállt a Cheney nevével fémjelzett energialobbival, a cinikusok azonban csak az európai nyomás alóli kibúvásként értékelték az amerikai elnök nyilatkozatait. Viszont a probléma az USA számára jóval bonyolultabb: az amerikai államkötvények jelentős részét tartják kézben az OPEC államok, amelyek jövedelme csökkene az energiahatékonyság növelése által, és ez a dollár világpiaci pozícióit alapjaiban kérdőjelezhetné meg.
De a kérdést nem a Washington és Brüsszel között ingázó diplomáciai sherpák fogják eldönteni, hanem a fejlődő országok kormányai és a fejlett országok lakossága. A fejlődő országoknak, különösen Kínának, Indiának, Braziliának és Dél-Afrikának, energiatakarékos fejlődési utakat kell találniuk, mert ha fejlett elődeik pazarló és káros példáját követik, akkor helyrehozhatatlanul felborítják a Föld biológiai egyensúlyát. A fejlett országok lakosságának pedig alapvetően kell változtatnia fogyasztási szokásain: le kell mondania az energiapazarló szárítógépekről és hagyományos villanykörtékről, meg kell tanulnia újra sétálni az autózás helyett, vonatozni a repülő helyett és végül számon kell kérnie kormányán, hogy mit tesz a Föld megmentése érdekében – és ez talán a legfontosabb…
Az EU most úgy tűnik büszke lehet eddigi teljesítményére, de ez még önmagában nem elég. Nemcsak Amerikát kell meggyőzni, hogy ismerje el a probléma súlyosságát, hanem saját széndioxid-kibocsátását is tovább kell csökkentenie. Németország és Anglia az élen jár, de a spanyoloknak és az olaszoknak még van mit behozniuk. A közép-európai új tagok eddig kényelmes helyzetben voltak, mivel a rájuk szabott kibocsátás-csökkentést a szocialista nagyipari kibocsátás alapján határozták meg, amit nem volt nehéz elérni. Eddig tőlük nem igényelt nagy erőfeszítést a probléma, de a következő kör már rájuk is komoly terheket ró energiahatékonyságuk növelése érdekében.
Az amerikai hozzállás már sokkal problematikusabb. Bush elnök múlt heti bejelentését is többféle képen lehet értelmezni. Az optimisták szerint Bush szembeszállt a Cheney nevével fémjelzett energialobbival, a cinikusok azonban csak az európai nyomás alóli kibúvásként értékelték az amerikai elnök nyilatkozatait. Viszont a probléma az USA számára jóval bonyolultabb: az amerikai államkötvények jelentős részét tartják kézben az OPEC államok, amelyek jövedelme csökkene az energiahatékonyság növelése által, és ez a dollár világpiaci pozícióit alapjaiban kérdőjelezhetné meg.
De a kérdést nem a Washington és Brüsszel között ingázó diplomáciai sherpák fogják eldönteni, hanem a fejlődő országok kormányai és a fejlett országok lakossága. A fejlődő országoknak, különösen Kínának, Indiának, Braziliának és Dél-Afrikának, energiatakarékos fejlődési utakat kell találniuk, mert ha fejlett elődeik pazarló és káros példáját követik, akkor helyrehozhatatlanul felborítják a Föld biológiai egyensúlyát. A fejlett országok lakosságának pedig alapvetően kell változtatnia fogyasztási szokásain: le kell mondania az energiapazarló szárítógépekről és hagyományos villanykörtékről, meg kell tanulnia újra sétálni az autózás helyett, vonatozni a repülő helyett és végül számon kell kérnie kormányán, hogy mit tesz a Föld megmentése érdekében – és ez talán a legfontosabb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése