A demokrata párti elnökjelöltek vasárnapi vitája a 2008-as kampány eddigi legérdekesebb, egyben legtanulságosabb eseményének bizonyult. A résztvevők közül ugyan többen is nyilvánvalóvá tették, hogy ők elsősorban „barátok” és csak másodsorban „ellenfelek”, a Fehér Ház megszerzéséért egymást kell legyőzniük.
A New Hampshire államban megrendezett vita fő témáit természetesen nem más, mint Irak, az egészségbiztosítási rendszer átalakítása, valamint a bevándorlási politika reformja szolgáltatta. Ez önmagában csöppet sem lenne meglepő, ám az est pikantériáját természetesen nem ez adta. Sokkal inkább az, hogy a jelöltek milyen stratégiával rukkolnak elő az amerikai szavazók számára oly fontos „PR-versenyben”. Miután az első, ezáltal lélektani szempontból kulcsfontosságú előválasztásra e parányi keleti parti államban kerül sor, New Hampshire szavazóinak meggyőzése nagy lépés lehet az elnökjelöltséghez vezető úton.
A vasárnapi vitaest – melyet számos hasonló esemény fog még követni – a jelöltek számára több szempontból is kulcsfontosságú volt. A jelenlegi két befutó, Hillary Clinton és Barack Obama igyekezett magabiztosan fellépni. Elsősorban arra törekedtek, hogy kerüljék a „meleg helyzeteket”. A vita egyik legpikánsabb jelenete mégis az volt, mikor Obama egy igencsak személyeskedő megjegyzést engedett meg magának John Edwards-al szemben. A fiatal szenátor azt hányta a négy évvel ezelőtti alelnök-jelölt szemére, hogy „Irakkal kapcsolatban már négy és fél évvel le van maradva”, hiszen annak idején a háború mellett voksolt.
Az eddig a „futottak még” kategóriába sorolt jelöltek számára ugyanakkor a vita remek alkalmat kínált arra, hogy végre kitörhessenek a szürkeségből. Ez leginkább Joe Bidennek sikerült, aki a közvéleménykutatások alapján eddig csak messziről nézhette Clinton és Obama hátát. A vita győztesének kikiáltott sokat tapasztalt Delaware-i szenátor azzal tűnt ki igazán, hogy egyedüliként védte meg a közelmúltban elfogadott iraki háborús pótköltségvetést, melyet Clinton és Obama hevesen kritizált. Kérdés, hogy ez a stratégia milyen eredményt hozhat, hiszen az amerikai választók a kezdeti lelkesedés után mindinkább elégedetlenek a demokrata többségű kongresszussal, melytől erőteljesebb fellépést reméltek Bush Irak-politikájával szemben. Biden retorikája ezzel együtt felettébb hatásosnak tűnt.
A vitának természetesen nem csak nyertesei, hanem vesztesei is voltak. Az utóbbi hetekben kissé aktívabb Bill Richardson semmi különlegeset nem tudott nyújtani, nem is beszélve a többi „futottak még” jelöltről. Míg azonban Richardson talán „villanthat” még valamit (már csak mexikói származására épített kampánya miatt is), a többiek mozgástere még inkább beszűkülni látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése