A vasárnap tartandó választásokat megelőző televíziós debatt jelentőségét, nem annyira az abban elhangzottak, mint inkább annak puszta ténye adja: az 1976 óta szabadon választó országban ugyanis eddig mindössze egyszer ütköztek meg szemtől szemben a miniszterelnök-aspiránsok.
1993-ban a kormányzó szocialista Felipe González egyértelmű hátrányának leküzdése reményében hívta vitára a népszerűbb néppárti jelöltet, José María Aznart, aki utóbb úgy nyilatkozott, hiba volt elfogadnia a kihívást: nyerő pozícióban az ember jobb, ha nem kockáztat.
Ezért fogadta meglepetéssel a közvélemény, hogy a jelenlegi szocialista kormányfő, José Luis Rodríguez Zapatero stabil előnye ellenére kihivta a jobboldal jelöltjét, Mariano Rajoy-t a spanyol demokrácia történelmének második televíziós ütközetére. Az óriási érdeklődést jól mutatja, hogy nézettségében felülmúlta a „legutóbbit”: több mint 13 millióan kísérték figyelemmel.
Egy biztos: kár volt a lelkesedésért: az estét nem az érdemi kérdések latolgatása jellemezte - az oktatás és az egészség ügyére például a 90-ből mindösszesen 6 percet szántak, s akkor is maradtak a közhelyeknél és a már jól megismert érveiknél.
A vitát alapvetően a két oldal retorikája közti, inkább érzelmi alapú különbségekre való ráerősíteni igyekvés határozta meg: a néppárti kormányfő-jelölt - már-már xenofóbiába hajló stílusban - támadta a jelenlegi vezetés megengedő menekültpolitikáját, a miniszterelnök pedig fájdalmas arccal védekezett. Ugyanez volt a koreográfia a másik legmeghatározóbb téma esetében is: Rajoy durván bírálta, s többször hazugsággal vádolta Zapaterót annak sikertelen antiterrorista politikája miatt, a kormányfő pedig visszafogottan - de ügyesen - érvelt ellen.
A közvélemény tehát semmi újat nem tudott meg a két oldal programjáról; s a bizonytalankodók sem kaptak semmilyen kapaszkodót, de még annak a látszatát sem, hogy bármelyik fél is meg akarná őket győzni – bármiről is. Úgy tűnik, a televíziós vita „hagyományának” felelevenítésével a szocialisták mindössze egy jó pontot akartak szerezni a közvélemény és Európa szemében. A forma tehát már megvan a félszigeten is, reménykedjünk, hogy legközelebb már tartalommal is sikerül majd megtölteni.
Mint mindennek, azért ennek a vitának is lett nyertese: a megkérdezettek 46 százaléka ítélte meg úgy, hogy Zapatero kerekedett felül a vitában, s 42 százalék mondta ugyanezt Rajoy-ról. (Lanyhuló érdeklődéssel) várjuk a jövő hétfői visszavágót!
Írta: Borbély Judit
1993-ban a kormányzó szocialista Felipe González egyértelmű hátrányának leküzdése reményében hívta vitára a népszerűbb néppárti jelöltet, José María Aznart, aki utóbb úgy nyilatkozott, hiba volt elfogadnia a kihívást: nyerő pozícióban az ember jobb, ha nem kockáztat.
Ezért fogadta meglepetéssel a közvélemény, hogy a jelenlegi szocialista kormányfő, José Luis Rodríguez Zapatero stabil előnye ellenére kihivta a jobboldal jelöltjét, Mariano Rajoy-t a spanyol demokrácia történelmének második televíziós ütközetére. Az óriási érdeklődést jól mutatja, hogy nézettségében felülmúlta a „legutóbbit”: több mint 13 millióan kísérték figyelemmel.
Egy biztos: kár volt a lelkesedésért: az estét nem az érdemi kérdések latolgatása jellemezte - az oktatás és az egészség ügyére például a 90-ből mindösszesen 6 percet szántak, s akkor is maradtak a közhelyeknél és a már jól megismert érveiknél.
A vitát alapvetően a két oldal retorikája közti, inkább érzelmi alapú különbségekre való ráerősíteni igyekvés határozta meg: a néppárti kormányfő-jelölt - már-már xenofóbiába hajló stílusban - támadta a jelenlegi vezetés megengedő menekültpolitikáját, a miniszterelnök pedig fájdalmas arccal védekezett. Ugyanez volt a koreográfia a másik legmeghatározóbb téma esetében is: Rajoy durván bírálta, s többször hazugsággal vádolta Zapaterót annak sikertelen antiterrorista politikája miatt, a kormányfő pedig visszafogottan - de ügyesen - érvelt ellen.
A közvélemény tehát semmi újat nem tudott meg a két oldal programjáról; s a bizonytalankodók sem kaptak semmilyen kapaszkodót, de még annak a látszatát sem, hogy bármelyik fél is meg akarná őket győzni – bármiről is. Úgy tűnik, a televíziós vita „hagyományának” felelevenítésével a szocialisták mindössze egy jó pontot akartak szerezni a közvélemény és Európa szemében. A forma tehát már megvan a félszigeten is, reménykedjünk, hogy legközelebb már tartalommal is sikerül majd megtölteni.
Mint mindennek, azért ennek a vitának is lett nyertese: a megkérdezettek 46 százaléka ítélte meg úgy, hogy Zapatero kerekedett felül a vitában, s 42 százalék mondta ugyanezt Rajoy-ról. (Lanyhuló érdeklődéssel) várjuk a jövő hétfői visszavágót!
Írta: Borbély Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése