Az utóbbi évek legnagyobb válságát élte túl Latin-Amerika. Az konfliktus az egyre erősödő regionális ambíciókkal bíró Venezuela és szomszédja az USA támogatását élvező Kolumbia között bontakozott ki.
A kolumbiai belső katonai ellenzék, a FARC terrorista gerillái legalább ezer túszt tartanak fogva az ország egy jól elhatárolható részén, akik közül kb. 40 magasrangú, az elit rétegből származik. Közülük engedtek el a március elején négyet. A "mentőakciót" az állami tévék is közvetítették, és a sikert leginkább Chávez venezuelai elnök nevéhez kötötték, aki a hős szerepében tetszelgett. Ám ez rávilágított arra, hogy a venezuelai vezető szoros kapcsolatokat ápol a kolumbiai terroristákkal.
A gyanú tovább erősödött amikor két nappal a túszmentés után kolumbiai repülőgépek megtámadtak egy FARC támaszpontot, és a kb. 16 halott között volt Raúl Reyes, a szervezet elsőszámú vezetője. A bombázás maradványai közül pedig további bizonyítékok kerültek elő Chávez és a gerillák együttműködéséről.
Bonyolította a helyzetet, hogy a csapás a a kolumbiai-ecuadori határ ecuadori oldalán történt, így az akció felháborodást váltott ki egész Latin-Amerikában. Chávez ismét megpróbált politikai tőkét kovácsolni a fejleményekből, és szokásos vasárnap esti élő showműsorában, az !Aló, presidente!-ben egy perces néma csendet rendelt el az elhunyt rebellis vezér tiszteletére, majd telefonon hívta hadügyminiszterét, és fegyveres csapatokat rendelt a határhoz. Ezután hívta Correát, az ecuadori elnököt és kérte, hogy ő is támogassa a katonai előkészületeket.
A régió országai is feléledtek, elsőként Nicaragua csatlakozott Venezuelához, ám a nemzetközi nyomás hatására csillapodtak a kedélyek. Berlin, USA, Brüsszel, és a Latin-Amerikai országok szervezete is a békés megoldásra szolította fel a feleket. Chávez ezt is saját javára fordította: békítőként mutatta magát, és az egységes Latin-Amerikát hirdette.
Írta: Kovács Máté
A kolumbiai belső katonai ellenzék, a FARC terrorista gerillái legalább ezer túszt tartanak fogva az ország egy jól elhatárolható részén, akik közül kb. 40 magasrangú, az elit rétegből származik. Közülük engedtek el a március elején négyet. A "mentőakciót" az állami tévék is közvetítették, és a sikert leginkább Chávez venezuelai elnök nevéhez kötötték, aki a hős szerepében tetszelgett. Ám ez rávilágított arra, hogy a venezuelai vezető szoros kapcsolatokat ápol a kolumbiai terroristákkal.
A gyanú tovább erősödött amikor két nappal a túszmentés után kolumbiai repülőgépek megtámadtak egy FARC támaszpontot, és a kb. 16 halott között volt Raúl Reyes, a szervezet elsőszámú vezetője. A bombázás maradványai közül pedig további bizonyítékok kerültek elő Chávez és a gerillák együttműködéséről.
Bonyolította a helyzetet, hogy a csapás a a kolumbiai-ecuadori határ ecuadori oldalán történt, így az akció felháborodást váltott ki egész Latin-Amerikában. Chávez ismét megpróbált politikai tőkét kovácsolni a fejleményekből, és szokásos vasárnap esti élő showműsorában, az !Aló, presidente!-ben egy perces néma csendet rendelt el az elhunyt rebellis vezér tiszteletére, majd telefonon hívta hadügyminiszterét, és fegyveres csapatokat rendelt a határhoz. Ezután hívta Correát, az ecuadori elnököt és kérte, hogy ő is támogassa a katonai előkészületeket.
A régió országai is feléledtek, elsőként Nicaragua csatlakozott Venezuelához, ám a nemzetközi nyomás hatására csillapodtak a kedélyek. Berlin, USA, Brüsszel, és a Latin-Amerikai országok szervezete is a békés megoldásra szolította fel a feleket. Chávez ezt is saját javára fordította: békítőként mutatta magát, és az egységes Latin-Amerikát hirdette.
Írta: Kovács Máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése