Az utóbbi hetekben történt, hogy a Kongresszus alsóháza nem hosszabbította meg a Protect America Act („Védjük meg Amerikát”) elnevezést viselő törvényt, amely lehetővé teszi a bírósági végzés nélküli lehallgatást. Mi is áll ennek hátterében?
A szabadság és biztonság viszonylatában „annak idején az Alapító Atyák doyenje, Benjamin Franklin leszögezte, hogy ha a kettő közül választania kellene, akkor a szabadság mellett tenné le a voksát. [Ezzel szemben a] 2001. szeptember 11-i terrortámadások után egy közvélemény-kutatás felmérése szerint a megkérdezettek több mint kétharmada a biztonságot részesítette előnyben.” (Magyarics Tamás: Az amerikai politikai konzervativizmus. Múltunk, 2003, 48. évfolyam, 4. szám) Ez talán kevéssé meglepő a történtek fényében, mindazonáltal azt is látnunk kell, hogy Bush elnököt számos alkalommal vádolták már meg azzal, talán nem is egészen alaptalanul, hogy egyszerűen kihasználja az emberek félelmét, pusztán hatalmi célokért.
Már csak ezért is különösen érdekes, hogy a Kongresszus immáron demokrata többségű képviselőháza nem fogadta el a szenátus által már jóváhagyott törvényjavaslatot, amely további hat évre adott volna engedélyt. (Ami még ennél is érdekesebb persze, az az, hogyan fogadhatta el a szintén – legalábbis de facto – demokrata többséggel bíró szenátus a törvényt.) Mindeközben Bush elnök egyenesen azt követelte, hogy ezúttal ne csak időleges szabályozást fogadjanak el, hanem állandó jelleggel, véglegesen (!) engedélyezzék ezeket a lehallgatásokat. Mivel azonban újat nem fogadtak el, az előző jogszabály pedig hatályát vesztette, az említett lehallgatásokhoz a továbbiakban (legalábbis egyelőre) ismét szükség lesz bírósági végzéshez.
Fontos kiemelni, hogy itt nem csupán lehallgatásról van szó, hanem végzés nélküli lehallgatásról, ami órási különbség. Nem véletlen, hogy az eredeti törvényi felhatalmazás sem korlátlan időre szólt, mivel már akkor is sokan hangot adtak aggodalmuknak esetleges hosszútávú hatásaival kapcsolatban. Valóban, ami a történelmi tapasztalatokat illeti, nem ez lenne az első eset, hogy az amerikai szabadságideált elhomályosítja egy külső ellenségtól való, már-már hisztérikus félelem… Két igazán döbbenetes mozzanata van ennek az egész ügynek:
Az egyik, hogy az ok, amiért a képviselőházi demokraták nem akarják elfogadni a szenátus verzióját nem az, hogy nem értenek egyet a lehallgatás ilyen formájával; csupán az, hogy a képviselők – ellentétben a szenátorokkal – nem akarnak (visszamenőleges hatályú!) jogi immunitást adni (ezáltal – legalábbis a leghallgatásokkal összefüggésben – perelhetetlenné tenni őket) azoknak a telekommunikációs cégeknek, amelyek részt vesznek ezekben a lehallgatásokban;
A másik pedig az, hogy még egy ekkora nézetkülönbség is elég volt ahhoz, hogy Bush elnöki vétóval fenyegetőzzön, amennyiben a demokraták verziója kerülne elfogadásra. Minthogy ez utóbbi a minap be is következett, kíváncsian várjuk a fejleményeket…
Írta: Varga Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése