Európa jelenlegi politikai vezetőinek immár régóta dédelgetett álma vált valóra 2007 decemberében, mikor is aláírásra került a Lisszaboni Szerződés, ismertebb nevén az Európai Unió reformszerződése. A dokumentum, mely a tagállamok sikeres ratifikációjának esetén 2009-től lép életbe, kihívásokkal teli küldetést visz véghez, pontot téve egy hosszú és fáradalmas folyamat végére, mely az Unió stabil jövőjét kívánja biztosítani. A szerződés számos területen korlátozni kívánja a nemzeti vétót, új elosztású szavazati rendszert vezet be a tagállamok között, új uniós posztokat jelöl ki számos, a közösséget érintő ügyekben, és végül, de nem utolsósorban átalakítaná a Bizottságot is.
Az alkotmánytervezet franciaországi és hollandiai elutasítása után tavaly vett új lendületet a reformfolyamat a német elnökség alatt, köszönhetően Angela Merkel ambiciózus fellépésének. A folyamat a Berlini Nyilatkozattal teljesedett ki, majd az Európai Tanács lisszaboni ülésén megegyezés született a reformszerződés végső formájáról, melyet a 27 állam kormányfője tavaly év decemberében írt alá.
A papírra vetett reformok sikere, melyek nagy része intézményi és döntéshozatali kérdésekkel foglalkozik, több tényezőn is múlik. Ha csak egyetlen tagállam is nemet mond a szerződésre, az nem lép életbe és az Unió felpezsdítésének huzavonája kezdődhet, ha nem is elölről, de a német elnökség tevékenységének kezdetétől biztosan.
Az Egyesült Királyság és Írország nem értenek egyet a szerződés által előirányzott minősített többségi szavazás bevezetésével a rendőrségi és igazságügyi szektor területén. A problémás tábort erősíti ezen kívül Lengyelország is, kifogásolva az alapjogok chartájának belefoglalását a szerződésbe. A britek, írek és lengyelek erős ellenkezésének köszönhetően az alapjogi charta nem is lesz a szerződés része. Tanulva a 2005-ös kudarcból, a dokumentum alkotmány helyett reformszerződés néven vonul be az európai történelembe, ezzel is csökkentve a félreértésre okot adó helyzeteket a kontinens nemzetei között.
Sokak számára megkönnyebbülésnek hat a tény, hogy idén februárban Franciaország nemzetgyűlése és szenátusa igennel felelt a szerződésre. A kritikus francia fél mellett Magyarország tavaly év végén, Szlovénia soros uniós elnökséghez méltóan példát mutatva januárban, Málta és Románia pedig a szlovénokat követve bólintott rá a reformokra. A többi tagállamban is a parlament fogja ratifikálni a szerződést, Írország kivételével, ahol az alkotmány népszavazást ír elő. Az ír népszavazás eredménye a közvélemény-kutatások szerint pozitívnak ígérkezik, bár mind a kormányzó pártok, mind pedig az ellenzék megosztottnak látszik a szerződés kérdésében._ A többi tagállam ratifikációja még nyitva áll, ebben az évben azonban minden tagállam felelőssége igennel felelni a reformszerződésre, ellenkező esetben ugyanis az Unió kénytelen lesz új intézményi reformok nélkül nekilátni mind a 2009-es Európai Parlamenti választások, mind pedig a tagjelölt országok befogadásának előkészítéséhez.
Írta: Pleier Alexandra
Az alkotmánytervezet franciaországi és hollandiai elutasítása után tavaly vett új lendületet a reformfolyamat a német elnökség alatt, köszönhetően Angela Merkel ambiciózus fellépésének. A folyamat a Berlini Nyilatkozattal teljesedett ki, majd az Európai Tanács lisszaboni ülésén megegyezés született a reformszerződés végső formájáról, melyet a 27 állam kormányfője tavaly év decemberében írt alá.
A papírra vetett reformok sikere, melyek nagy része intézményi és döntéshozatali kérdésekkel foglalkozik, több tényezőn is múlik. Ha csak egyetlen tagállam is nemet mond a szerződésre, az nem lép életbe és az Unió felpezsdítésének huzavonája kezdődhet, ha nem is elölről, de a német elnökség tevékenységének kezdetétől biztosan.
Az Egyesült Királyság és Írország nem értenek egyet a szerződés által előirányzott minősített többségi szavazás bevezetésével a rendőrségi és igazságügyi szektor területén. A problémás tábort erősíti ezen kívül Lengyelország is, kifogásolva az alapjogok chartájának belefoglalását a szerződésbe. A britek, írek és lengyelek erős ellenkezésének köszönhetően az alapjogi charta nem is lesz a szerződés része. Tanulva a 2005-ös kudarcból, a dokumentum alkotmány helyett reformszerződés néven vonul be az európai történelembe, ezzel is csökkentve a félreértésre okot adó helyzeteket a kontinens nemzetei között.
Sokak számára megkönnyebbülésnek hat a tény, hogy idén februárban Franciaország nemzetgyűlése és szenátusa igennel felelt a szerződésre. A kritikus francia fél mellett Magyarország tavaly év végén, Szlovénia soros uniós elnökséghez méltóan példát mutatva januárban, Málta és Románia pedig a szlovénokat követve bólintott rá a reformokra. A többi tagállamban is a parlament fogja ratifikálni a szerződést, Írország kivételével, ahol az alkotmány népszavazást ír elő. Az ír népszavazás eredménye a közvélemény-kutatások szerint pozitívnak ígérkezik, bár mind a kormányzó pártok, mind pedig az ellenzék megosztottnak látszik a szerződés kérdésében._ A többi tagállam ratifikációja még nyitva áll, ebben az évben azonban minden tagállam felelőssége igennel felelni a reformszerződésre, ellenkező esetben ugyanis az Unió kénytelen lesz új intézményi reformok nélkül nekilátni mind a 2009-es Európai Parlamenti választások, mind pedig a tagjelölt országok befogadásának előkészítéséhez.
Írta: Pleier Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése