Oroszországban egy március 2-án választásokat rendeznek – talán így lehetne a legpontosabban megfogalmazni, hogy mi fog történni. A hangsúly az utolsó szón van, hiszen egyfelől a megrendezettséget jelzi, másfelől az „ők” szerepét, a választópolgártól teljesen elkülönült szervező erőket. Az egyéntől nem várnak sokat, csak egy ikszet, és már azt is világossá tették, hogy milyen név mellé. A szakértők 75%-ra saccolják a lakosságnak azon részét, akiket egyáltalán nem érdekel a politika, és az sem, hogy ki lesz az elnök. Hogy honnan jön ki ez az arány? Ez Dmitrij Medvegyevnek, Putyin kiszemelt utódjának a népszerűségi indexe. Az érdektelenség jelenleg még türelmetlenséggel is párosul, mivel a játszmának tétje már nincs, esetleg annyi, hogy meg tudja-e verni Putyin 2004-es eredményét (71,3%).
A türelmetlenség kezelésének azonban vannak kreatív eszközei is. Például Szocsiban, a 2014-es téli olimpia jövőbeni helyszínén, az általános iskolákban a városi önkormányzat kezdeményezésére irodalmi pályázatot hirdettek meg „A családom elnököt választ” címmel. Az önkormányzathoz beérkező pályamunkák közül fogja a belső zsűri kiválasztani a legjobbat, előzetes információk szerint a legesélyesebb egy hetedikes kislány fogalmazása arról, hogy egy erdőben az állatok megválasztják „az erdő urát”.
A választási harc komolyságát fokozza, hogy Medvegyev, a putyini hagyományhoz hűen, nem kívánt részt venni tévés vitákon a többi három jelölttel. De kik is a jelöltek? Annyiban biztosak lehetünk, hogy az orosz demokrácia még nem ért el arra a szintre, amikor egy női vagy színes bőrű jelölt komolyabb eredményekre számíthatnak. A négy jelölt mindegyike középkorú férfi. Két veterán, akik a rendszerváltás utáni összes választáson részt vettek: Vlagyimir Zsirinovszkij, a (nevében) Liberál-Demokrata (de valójában nacionalista) Párt vezére, illetve Gennagyij Zjuganov, a Kommunista Párt vezetője mindketten 10-10%-os támogatottságot élveznek. Medvegyev, a Gazprom-topmenedzser és miniszterelnök-helyettes biztos befutóként vezeti a népszerűségi (vagy érdektelenségi?) listát. Az igazi kakukktojás a jelöltek között egy bizonyos Andrej Bogdanov, akinek a népszerűsége még az 1%-ot sem éri el, és az 50 ezer tagot számláló Demokrata Párt színeiben indult. A Párt arról híresült el, hogy küldöttgyűlését Brüsszelben, Belgiumban tartotta, és programpontjai közt szerepel Oroszország csatlakozása az Európai Unióhoz. Ezek után már csak hab a tortán, hogy Bogdanov az orosz szabadkőműves páholy nagymestere lett 2007 júniusától.
Mindezek fényében, Medvegyev esélyei kimagaslónak tűnnek, hogy már az első fordulóban megszerezze a szavazatok többségét. A nyugati demokráciák szemében is szimpatikus jelöltről még decemberben, Medvegyev utóddá való kinevezésekor nyilatkozta Condoleezza Rice: „nagyon intelligens ember, egy új generációt képvisel”. Így a valódi ellenzék, a nyugati sajtóban elvétve kétségbeesett hangú cikkeket publikáló Garri Kaszparov volt sakkvilágbajnok, vagy a volt miniszterelnök Mihail Kaszjanov, akinek elnökjelölti regisztrációját végül azzal az indokkal utasította el a választási bizottság, hogy a szükséges 2 millió támogató aláírás közül több ezer hamis volt. Közben a Time magazin az Év Emberének választotta Putyint (aki maga mögé utasította a versenyben a most már megosztott Nobel-díjjal jutalmazott Al Gore-t is), és Oroszország jelenlegi vezetéséről megszilárdulni látszik az autoriter, de a gazdasági tevékenységekhez megfelelő politikai stabilitást „szolgáltató” rezsim képe.
De milyen változást hoz majd Medvegyev megválasztása? Programadó beszédében a krasznojarszki szibériai gazdasági fórumon kitette a pontot az i-re, illetve négy pontot négy i-re. Beszédes című előadásában (amit magyarra legjobban „Növekedésmenedzsment”-ként lehetne lefordítani) Medvegyev négy i-betűs szó köré csoportosította programját: intézmények, infrastruktúra, innovációk és invesztíciók.
Tehát mind a nyugati, mind az orosz üzleti-politikai körök számára megnyugtatóan világossá tette, hogy a putyini „menedzser-elnök” szemléletét fogja továbbvinni. Oroszországban tehát jövő hétvégén választásokat rendeznek, az előzetes tervek alapján, kiszámítható környezetben. Türelmetlenül várjuk.
Írta: Szirkó András
A türelmetlenség kezelésének azonban vannak kreatív eszközei is. Például Szocsiban, a 2014-es téli olimpia jövőbeni helyszínén, az általános iskolákban a városi önkormányzat kezdeményezésére irodalmi pályázatot hirdettek meg „A családom elnököt választ” címmel. Az önkormányzathoz beérkező pályamunkák közül fogja a belső zsűri kiválasztani a legjobbat, előzetes információk szerint a legesélyesebb egy hetedikes kislány fogalmazása arról, hogy egy erdőben az állatok megválasztják „az erdő urát”.
A választási harc komolyságát fokozza, hogy Medvegyev, a putyini hagyományhoz hűen, nem kívánt részt venni tévés vitákon a többi három jelölttel. De kik is a jelöltek? Annyiban biztosak lehetünk, hogy az orosz demokrácia még nem ért el arra a szintre, amikor egy női vagy színes bőrű jelölt komolyabb eredményekre számíthatnak. A négy jelölt mindegyike középkorú férfi. Két veterán, akik a rendszerváltás utáni összes választáson részt vettek: Vlagyimir Zsirinovszkij, a (nevében) Liberál-Demokrata (de valójában nacionalista) Párt vezére, illetve Gennagyij Zjuganov, a Kommunista Párt vezetője mindketten 10-10%-os támogatottságot élveznek. Medvegyev, a Gazprom-topmenedzser és miniszterelnök-helyettes biztos befutóként vezeti a népszerűségi (vagy érdektelenségi?) listát. Az igazi kakukktojás a jelöltek között egy bizonyos Andrej Bogdanov, akinek a népszerűsége még az 1%-ot sem éri el, és az 50 ezer tagot számláló Demokrata Párt színeiben indult. A Párt arról híresült el, hogy küldöttgyűlését Brüsszelben, Belgiumban tartotta, és programpontjai közt szerepel Oroszország csatlakozása az Európai Unióhoz. Ezek után már csak hab a tortán, hogy Bogdanov az orosz szabadkőműves páholy nagymestere lett 2007 júniusától.
Mindezek fényében, Medvegyev esélyei kimagaslónak tűnnek, hogy már az első fordulóban megszerezze a szavazatok többségét. A nyugati demokráciák szemében is szimpatikus jelöltről még decemberben, Medvegyev utóddá való kinevezésekor nyilatkozta Condoleezza Rice: „nagyon intelligens ember, egy új generációt képvisel”. Így a valódi ellenzék, a nyugati sajtóban elvétve kétségbeesett hangú cikkeket publikáló Garri Kaszparov volt sakkvilágbajnok, vagy a volt miniszterelnök Mihail Kaszjanov, akinek elnökjelölti regisztrációját végül azzal az indokkal utasította el a választási bizottság, hogy a szükséges 2 millió támogató aláírás közül több ezer hamis volt. Közben a Time magazin az Év Emberének választotta Putyint (aki maga mögé utasította a versenyben a most már megosztott Nobel-díjjal jutalmazott Al Gore-t is), és Oroszország jelenlegi vezetéséről megszilárdulni látszik az autoriter, de a gazdasági tevékenységekhez megfelelő politikai stabilitást „szolgáltató” rezsim képe.
De milyen változást hoz majd Medvegyev megválasztása? Programadó beszédében a krasznojarszki szibériai gazdasági fórumon kitette a pontot az i-re, illetve négy pontot négy i-re. Beszédes című előadásában (amit magyarra legjobban „Növekedésmenedzsment”-ként lehetne lefordítani) Medvegyev négy i-betűs szó köré csoportosította programját: intézmények, infrastruktúra, innovációk és invesztíciók.
Tehát mind a nyugati, mind az orosz üzleti-politikai körök számára megnyugtatóan világossá tette, hogy a putyini „menedzser-elnök” szemléletét fogja továbbvinni. Oroszországban tehát jövő hétvégén választásokat rendeznek, az előzetes tervek alapján, kiszámítható környezetben. Türelmetlenül várjuk.
Írta: Szirkó András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése